CSENKEY ÉVA
CSÍKSZENTMIHÁLYI
RÓBERT
FELEDY BALÁZS
GESZLER MÁRIA
LEHOCZKY JÁNOS
LŐRINCZ GYŐZŐ
MINYA MÁRIA
PÁZMÁNDI ANTAL
P. BENKŐ ILONA
SCHRAMMEL IMRE
SMETANA ÁGNES
WEHNER TIBOR
Csenkey Éva
művészettörténész
Magyar Iparművészeti Múzeum
(2019)
A kortárs
kerámiaművészet
szervezőmunkájában
eltöltött 15 év, (az
Iparművészeti Vállalatnál,
és Pécsett, Siklóson)
majd az Iparművészeti Múzeum Kerámia
Osztályának 25 éven át
aktív
munkatársaként – mindig fontosnak
tartottam az elmúlt időszak, immár
50-60 év eredményeinek tiszteletét.
Annak elismerését, hogy a nehéz
kezdetek után is felvirágzó hazai
kerámia művészetünk a
„nagyvilág”
színvonalát nemhogy elérte, hanem
annak sajátos egyéniségeket adott,
és
e stíluskorszak „nemzetközi”
sajátosságának
kialakításához „hazai
erőforrásaival” érdemben
hozzájárult.
Nem csupán a legismertebb, leghíresebb vezető
személyiségeknek
köszönhető
kerámiaművészetünk híre-neve,
hanem a szakma erejét,
gerincét alkotó sokféle
személyiségnek, a
feszültségeket legyőző
együttesüknek. Az ipari formatervezés, az
építészeti kerámia, a
nonfiguratív szobrászati és a modern
dekoratív művészeti ágazatban
egyaránt jelentős eredmények születtek.
Eszmei és tárgyi emlékeiket
könnyen elsodorja a múló idő, - ha a
rejtettebb részleteket nem
becsüljük eléggé, nem
ismerjük el, például
díjazásokkal is.
Borsódy László
személyiségét,
értékteremtő képességeit
személyesen is
megismerhettem, 1967-től 1979-ig rendszeresen részt vett a
közös
szakmai bemutatókon, a meghatározó
jelentőségű szimpozionokon (Siklós,
Kecskemét), csoportos
kiállításokon. 1973-2016
között önálló
kiállításokon mutatta be
legújabb műveit. Már a főiskolai
képzés során
kialakult érdeklődésének
köszönhetően, a lehetőségek
határáig küzdött
az építészeti kerámia
megújításáért,
majd megmentéséért. A
sorozatgyártás reményében
készült művei, mint az 1967-ben bemutatott
modellje Faenzában, vagy a legutóbbi 2007-ben a
budapesti Tövis utcába
készült „színes
zománcos” munkája, egyaránt
erről tanúskodnak.
Az ú.n. „díszművek”
terén is élt azzal a szabadsággal,
amelyet az
iparművészet kapott, még a szigorú
pártirányítás
időszakában. A modern
stílusirányzatok igényes és
kreatív megoldásai kerültek
így a
Képcsarnok és az Iparművészeti
Vállalat boltjaiból a szerény otthonok
polcaira. Gádor István, Csekovszky
Árpád
szemléletformáló szerepét
folytatta így, - még akkor is, ha az egyedi
építészeti
kerámiáin
nyilvánvalóvá tette, a
kerámia képzőművészeti
indíttatású, szobrászati
törekvései sem idegenek tőle.
Saját szakmája mellett közös
szakmai érdekeket is képviselt, pl. a MAOE
elnökségi tagjaként. Szerény
visszafogottsággal sosem törekedett
személyes dicséretekre,
díjazásokra. Mindig színvonalas,
korszerű, és
egyéni jellegzetességeket képviselő
művek alkotására törekedett. Ezen
időszakot, felemelkedő
kerámiaművészetünket, valamint
Szentendre
városának mentori szerepét is
jól demonstrálják
köztári,
közgyűjteményekben őrzött, és
remélhetően a magángyűjteményekben is
tovább élő művei.
vissza
Csíkszentmihályi
Róbert szobrászművész
Kossuth-díjas, A Nemzet Művésze
(2017)
Felidézem ötven
évvel ezelőtti be-betéréseinket a
szentendrei kerámia üzembe megcsodálni
elhivatottságszerű energiáit,
melyekkel szürke feladatait színessé
és így más, magasabb szintre
varázsolta. De ki kellett, és ki is nőtt ebből a
közegből.
Hatalmas és emlékezetes, nem csak
méreteivel kiemelkedő domborművet
készített az Ibusz
Székházba 1968-ban; azután az
Ózdi Kohászati Művek
(1977) ebédlőjében látható
tükörbetétes önmagunkat naponta
szembenézésre sarkalló plasztikai
ötlete bűvölt el, ezután a
szentendrei Ferences Gimnáziumot
gazdagító, archaizáló Szent
Lászlója
(1986) született meg, mostanában pedig a Szent
Ferencet védelmező ezer
falevél erdőzsongása kíséri
az errejárót.
(Törökvészi úti templom
falifülke dombormű, 2007).
Eközben már egyre inkább
találkozni autonóm
indíttatású
gömbszerűségeivel, úgy nevezett
„kis plasztikáival”. E
munkálkodását
kiegészítendő gyakorlati kutatásokat
folytat, minek eredményét hasonló
érdeklődésű pár
kollégájával a
„Vonal”(1981) vagy a
„Kettőspont” (1995)
című bemutatkozások után a
közelmúltban a szentendrei
Péter-Pál
Galériában rendezett egyéni
kiállításán (2016)
tárta a közönség
elé.
vissza
Feledy Balázs
Budapestért-díjjal kitüntetett
művészeti író,
művészetkritikus
(2022)
Borsódy
László szorosan vett
keramikus tervezői munkássága
minőségét
sokan és alaposan
értékelték. Most azt kell
hangsúlyoznunk, hogy az évtizedek
során olyan
elsőrangú formakultúrát teremtett,
mind
síkművészeti (murális), mind pedig
térplasztikai területen, amely folyamatosan
korát
megelőzve jelzett jövőbeli trendeket, és ezzel
együtt
egész munkássága pozitív
életszemléletet és
minőséget sugall.
Alapformákra építkezett, a
gömb, a
hasított gömb, a félgömb, ezek
struktúrája igen személyes,
innovatív
eredményeket hozott. Sajátos panteizmus lengi
át
műveit, erős organikus komponáltság, mindig
távol
tartva magát öncélú
díszítettségektől, inkább a
puritanizmus, a
„minimal art” felé haladva. Sosem a
dekorativitás, hanem a szerves szellemiség
kitapintása volt fontos számára.
Anyagkísérletei szervesültek a
különös térszervező
funkcióknak is eleget
tévő plasztikáiba.
Különböző szellemiségű
murális
munkái, melyek
munkásságában több,
mint öt évtizede (!) vannak jelen folyamatosan, az
adott
architektúrához igazodó,
progresszív
matéria-alkalmazó és
térszervező
szemlélettel párosultak. Máig
legendás műve
a budapesti IBUSZ-székházban 1968-ban (!)
megvalósult (1990-ben lebontott) 2,4 méter x 12
méteres „Éjszakai
repülés”
című műve, amely egy személyes
rendszerszemléletű
mű, távol minden száraz geometrikus
építkezéstől. Szakrális
célzatú műveiben is külön
feltűnik
közhelyeket mindig elkerülő koncepciója,
szemlélete.
Egész szakmai élete Szentendréhez
kötődik,
és szinte az egyetlen ott élő, ebben a
közegben
alkotó keramikus, aki folyamatosan képes volt
együtt
lélegezni a mindig korszellemet is képviselő
szentendrei
képzőművészeti jelenségekkel.
Borsódy László Szentendre
város Pro
Urbe-díjasa, 2021-ben elnyerte a szakma patinás
díját, a Gádor-díjat.
Bibliográfiája kivételes. Igen ritka,
hogy
valakinek a munkássága
értékeit
művésztársai és a szakirodalmat
publikáló recenzensek, kritikusok,
művészettörténészek
egyaránt magasra
értékeljék, ám
Borsódy
László esetében erről van
szó, mint az
kifejeződik a vele kapcsolatos
megnyilvánulásokból.
Művészeti közéleti és
művészi
munkássága
egyedülálló, és
több jubileumi évfordulót is
ünnepelhetünk
2023-ban: a művész betölti 85.
életévét; éppen 60
esztendeje lesz, hogy
megszerezte diplomáját a Magyar
Iparművészeti
Főiskolán; 50 éve, hogy megrendezte első
egyéni
kiállításait; 45 éve, hogy
egyik
alapítója volt a három
évtizeden át
működő kitűnő szentendrei Péter-Pál
Galériának, továbbá vezetői
feladatoknak
tett eleget a Magyar Képzőművészek és
Iparművészek Szövetségében
és a Magyar
Alkotóművészek Országos
Egyesületében.
vissza
Geszler Mária
Munkácsy- és Kossuth-díjas
keramikusművész, az MMA rendes tagja
(2021)
Borsódy
László felettem
járt az Iparművészeti Főiskolán,
és
tanuló éveim alatt gyakorlaton dolgoztam
közelében a Szentendrei
Kerámiaüzemben.
Így ismerem lelkiismeretes, tiszta
forma-világát,
mely teljesen új volt a 70-es években, kitűnő
anyagismeretét, melyet legjobban nagy méretű
muráliáiban kamatoztatott. Csendes,
visszahúzódó természete
lehet az oka, hogy
a megérdemelt elismerésekből kevés
jutott neki.
vissza
Lehoczky János
Magyar Művészetért- és Ferenczy
Noémi-díjas ötvös,
kovács iparművész
(2019)
Borsódy
László munkássága a
diplomaszerzést követően Szentendrén
teljesedett ki, amit lakóhelyéül
választott. Itt vált a helyi
művészközösség
meghatározó, tisztelt és
megbecsült tagjává, és lett a
Péter-Pál Galéria egyik
alapítója, elnöke, majd
művészeti vezetője. (Ez volt az ország első
iparművészeti galériája, amit az
alkotó egyesületi tagok hoztak létre
és tartottak fenn.)
Mint autonóm alkotóművész a magyar
kerámiatörténet felívelő
– 1980-as és 90-es években
zajló – korszakában jelentős
és megkerülhetetlen helyet foglal el, amit a
„Vonal”, és a
„Kettőspont” korszakos jelentőségű
kiállítások máig
hatóan igazolnak. Egyedi, letisztult, de organikus
formanyelve megelőzte a hazai kerámiaművészeti
tendenciákat.
vissza
Lőrincz Győző
Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész
(2017)
Borsódy
László keramikusművész
diplomavédése óta
aktív és jelentős résztvevője a magyar
iparművészetnek. Következetes és
magas színvonalú
munkássága, pályája
kezdetétől, a jelenkori magyar
kerámia művészet progresszív
és előremutató alkotói
közé sorolja.
Tagja volt az 1969-ben Siklóson rendezett első magyar
kerámiaművészeti
szimpóziumnak, amely elindította a magyar
kerámiaművészet megújulási
folyamatát.
Szentendrére
költözésével
feleségével, Urbán Teréz
keramikusművésszel
együtt évtizedek óta jelentős
alkotóművészeti
tevékenységet folytatnak.
Borsódy László
tervezőművészeti és gyakorlati
kivitelezőjeként a
kerámiaművészet minden
területén alkotott fontos és jelentős
műveket,
amelyek között kerámia és
enteriőr kerámia tárgyakat egyaránt
találunk.
Indulása óta rendszeres résztvevője a
magyar és külföldi
kiállításoknak
és közben több egyéni
kiállítást is rendezett.
Művészeti szemlélete és az ahhoz
való hűsége olyan példa, amely a
legmagasabb rangú alkotói életművek
sorában jelöli ki a helyét.
Mindeközben a művészeti
közéletben is éveken keresztül
hasznos és
fontos feladatokat vállalt a szakmai fejlődés
és fejlesztések
érdekében.
Borsódy László
keramikusművész több mint ötven
éves művészeti alkotói
munkássága következetes és
töretlen ívet rajzol elénk. A mai magyar
kerámiaművészetnek egy sajátosan
egyéni hangú, példamutatóan
magas
színvonalú képviselője.
vissza
Minya Mária
Munkácsy Mihály- és Gádor
István-díjas keramikusművész
(2022)
Borsódy
László
Gádor-díjas keramikus
iparművész 1963 és
1986 között a szentendrei
épületkerámia
üzemben dolgozott,
épületrekonstrukciós
feladatokat látva el: kutakat és
cserépkályhákat tervezett
és kivitelezett.
Az üzemi munkák mellett külső
és belső terekbe
falburkolatokat, egyedi tárgyakat,
tárgycsoportokat
készített.
A díszítő és használati
tárgyak
mellett a kerámia anyagának
szobrászati és
festészeti alkalmazása foglalkoztatta, az ebben
rejlő
képzőművészeti lehetőségeket elsők
között tágította a
stúdiókerámia egyik első
magyarországi
úttörőjeként.
Tárgyait magas szintű technikai és
esztétikai
igényesség és szakmai tudás
jellemzi.
Munkásságát az
építészethez
kapcsolódó burkolatok, plasztikák
és
autonóm művek alkotják. Figurális
munkáiban
is a kifejező erőt tartja fontosnak, és ezeknél a
munkáknál is számos
technikát
ötvöz, színhasználata egy
teljesen
egyéni stílust képvisel.
Pályája kezdetén geometrikus elemekből
építkezett, majd szabad
formálású
plasztikai munkáit – melyek sok esetben
gömbök
metszetei voltak – tiszta, matt színekkel
erősítette. Ezeken a műveken jut
érvényre a
„keleti fegyelem” és a
pozitív-negatív
formák
játékosságának
egyidejűsége. Művei technikailag is változatosak,
legjellemzőbb anyaga az 1000–1250 Celsius fokon
égetett
samott.
Munkásságának
sokszínűsége,
gazdagsága, eddig alkotott murális
munkáinak
kiemelkedő jelentősége és a magyar
kerámiaművészetben elfoglalt kivételes
szerepe
elismerését
jelzi, hogy
szakmánk 2021-ben Gádor-díjat
ítélt
neki.
vissza
Pázmándi
Antal keramikus iparművész
Magyarország Érdemes Művésze
(2018)
Borsódy
Lászlóval először 1974-ben
kiállítottam
együtt, Tatán, egy csoportos
kiállításon (Lőricz Győző, Thury
Levente,
és jómagam
részvételével), melynek
ötletgazdája Wehner Tibor volt. Ez a
nagy visszhangot keltő kiállítás akkor
berobbant a hazai iparművész és
művészetértő köztudatba, és
talán a mai napig érezteti
hatását. Alapját
képezte egy évtizedeken át
tartó szakmai együttműködésnek,
ami több
emblematikus kiállítás
megvalósításában
teljesedett ki (pl: „Vonal”
kiállítás – 1981;
„Kettőspont”
kiállítás – 1995;
már kibővült formában,
meghívott keramikus kollégákkal).
Borsódy László számos
nagyméretű
köztéri munkával beírta
magát az ország művészeti
térképére. Szakmai
aktivitása meghatározó és
iránymutató volt egy olyan korszakban, ami
talán kevéssé kedvezett az ő
zártabb, de tiszta, következetes
művészetetikai
irányultságának. Egyházi
megrendelésre készült jelentős
művei a hitében mindvégig kitartó
ember világlátását
sugározzák.
Közösségmentő és
-építő szerepvállalása a
rendszerváltás idején a
szakma megújuló
továbbélését
segítette. (MAOE elnökségének
tagja,
Szentendrei Iparművészeti Péter-Pál
Galéria elnöke stb.)
vissza
P. Benkő Ilona
Munkácsy Mihály-díjas
keramikusművész,
Magyarország Érdemes Művésze
(2020)
Borsódy
László, aki 1963-ban végezte el az
Iparművészeti Főiskolát Borsos Miklós
és Csekovszky Árpád
tanítványaként, évtizedek
óta gazdagítja Szentendre művészeti
életét. Az első években mint tervező
és kivitelező dolgozott a Szentendrei
Épületkerámia Üzemben. Napi
munkája mellet saját műtermében egyedi
munkákat is készített. Rendszeresen
részt vett a közös kerámia
kiállításokon is. Sokrétű,
változatos alkotásai
méltóvá teszik az
elismerésre.
vissza
Schrammel Imre
Munkácsy-, Kossuth- és Prima
Primissima-díjas keramikus, a Nemzet Művésze, az
MMA rendes tagja
(2020)
Szíves figyelmükbe
ajánlom
Borsódy László
keramikusművész
munkásságát. Ő a magyar
kerámiaművészet jeles alakja 1963 óta.
Együtt
dolgoztam vele 1969-ben a Siklósi Szimpozionon, ahol nagyon
karakteres munkákkal jelentkezett. Később
még
további nemzetközi szimpozionokra kapott
meghívást, 1973-ban Dzintariba, 1978-ban
Römhildbe.
Minden hazai seregszemlén szerepelt színvonalas
munkákkal.
vissza
Smetana Ágnes
Ferenczy Noémi-díjas
üvegművész
(2019)
Borsódy László
kerámiaművész kiemelkedő és egyben
meghatározó alakja a
szentendrei művészeti életnek. 1988-ban egyik
alapítója, majd elnöke is
volt a Péter-Pál
Galériának, mely 30 éven át
működött. Tevékenyen részt
vett a kiállítások
szervezésében, rendezésében
és tette lehetővé a
kortárs iparművészek
bemutatkozását
külföldön.
Ma is aktív résztvevője a szentendrei
művészeti életnek. Példaadó
számunkra szakmai alázatossága
és embersége.
Sajátos, gazdag életművet
épített az utókor
számára, melyben
egyedülállóan felismerhető.
vissza
Wehner Tibor
művészettörténész
(2018)
Az 1938-ban született Borsódy
László keramikusművész 1963-ban kapott
diplomát – az iskolateremtő Borsos
Miklós szobrász- és Csekovszky
Árpád
keramikusművész
tanítványaként – a Magyar
Iparművészeti Főiskolán, majd
Szentendrén letelepedve napjainkig a magyar
művészet aktív
résztvevőjeként, a hagyományos
terminológiával iparművészetnek, s
annak
kerámia-ágazatának nevezett
terület alkotójaként,
keramikus-szobrászművészként dolgozik.
Az immár öt és fél
évtizedes,
töretlen alkotóút során
húsz évig
iparművésztervezőként tevékenykedett
a Szentendrei Épületkerámiai
Üzem vezetőjeként, tevékeny
résztvevő volt
a nemzetközi és magyar alkotótelepi-
és szimpózion-mozgalomban,
alapítója és aktív tagja,
majd elnöke volt a szentendrei Péter-Pál
Galéria Egyesületnek, számos
önálló tárlattal mutatkozott
be idehaza és
külföldön, alkotásaival
rendszeres szereplője volt az országos
kiállításoknak és
biennáléknak, megbízásra
kutakat, cserépkályhákat,
térelválasztókat, falburkolatokat,
épületplasztikákat tervezett
és
kivitelezett, és mindeközben jelentős
kerámia-kisplasztikai műegyüttest
alkotott.
Ez a rövid, vázlatos,
összefoglaló életmű-leltár
azt reprezentálja,
hogy Borsódy László művészi
tevékenysége komplex és
sokrétű, sokágú: az
alkalmazott és az autonóm ágazatokat,
területeket is felölelő, a
XX-XXI. századi magyar művészet
egészében is figyelemre
méltó
teljesítmény, s ugyanakkor lokális,
Szentendre legújabb kori
művészetében is meghatározó
jelentőségű munkásság. Mindez szakmai
szempontból azért is elismerésre
méltó, mert ezt a
kizárólagosan
esztétikai aspektusokkal jellemezhető életművet
egy
kulturális-művészeti szempontból
nehéz korszakban, a szocialista
Magyarország díszletei és
kulisszái mögött kellett megalapoznia
és
kibontakoztatnia, annak a művészeti folyamatnak a
részeseként, amikor a
kerámiaművészet elszakadt az alkalmazott
státustól, és Kovács Margit,
Gádor István, Gorka Géza
művészetének konzekvenciáival
megteremtette
önálló
létezésmódját. Ebben a
folyamatban a magyar kerámia is a
szuverén művészeti gondolat
hordozójává és
tolmácsolójává
vált, és e
varázslatos matéria és technika
adottságait és lehetőségeit
kiaknázó
metódusaival hangsúlyosan a plasztikai
problémák felvetőjeként és
beteljesítőjeként lépett fel. Ennek a
művészeti áramlatnak a
meghatározó művészeként
dolgozott és dolgozik napjainkban is Borsódy
László, aki a viszonylag kevesebb
szabadságot adó, de minden esetben
hallatlan mesterségbeli tudással és
alázattal megoldott,
középületekbe,
vagy építészeti közegekbe
került, megbízásra
készült, az
állandóság
szándékával elhelyezett
munkái (Budapest, Győr, Ózd, Eger,
Vác,stb. és
kiemelten Szentendre) mellett elsősorban kisplasztikai
munkásságával
reprezentálta tehetségét és
alkotói leleményességét: az
elvont
organikus-geometrikus nyelvezetű kerámia-szobrokkal a
formateremtés
kötöttségeivel és
szabadságával élő, a letisztult
formák, az
összefoglaló téri alakzatok
költői ihletettségű, finom
tükröztetéseit,
tárgyiasult képleteit teremtette meg. Ha
visszatekintünk erre az öt és
fél évtizedes munkásságra,
akkor az alkotói elveket, az esztétikai
eszményeket mérlegelve hallatlan
egységes, stilisztikailag
következetes, karakteresen egyéni jellemzőkkel
felruházott, jelentős és
értékes műegyüttes áll
előttünk.
vissza
Minden jog fenntartva!
© BORSÓDY LÁSZLÓ 2020