BORSÓDY LÁSZLÓ

KERAMIKUS  IPARMŰVÉSZ

CSENKEY ÉVA
CSÍKSZENTMIHÁLYI RÓBERT
FELEDY BALÁZS
GESZLER MÁRIA
LEHOCZKY JÁNOS
LŐRINCZ GYŐZŐ
MINYA MÁRIA
PÁZMÁNDI ANTAL
P. BENKŐ ILONA
SCHRAMMEL IMRE
SMETANA ÁGNES
WEHNER TIBOR


Csenkey Éva művészettörténész
Magyar Iparművészeti Múzeum
(2019)

A kortárs kerámiaművészet szervezőmunkájában eltöltött 15 év, (az Iparművészeti Vállalatnál, és Pécsett, Siklóson) majd az Iparművészeti Múzeum Kerámia Osztályának 25 éven át aktív munkatársaként – mindig fontosnak tartottam az elmúlt időszak, immár 50-60 év eredményeinek tiszteletét. Annak elismerését, hogy a nehéz kezdetek után is felvirágzó hazai kerámia művészetünk a „nagyvilág” színvonalát nemhogy elérte, hanem annak sajátos egyéniségeket adott, és e stíluskorszak „nemzetközi” sajátosságának kialakításához „hazai erőforrásaival” érdemben hozzájárult. Nem csupán a legismertebb, leghíresebb vezető személyiségeknek köszönhető kerámiaművészetünk híre-neve, hanem a szakma erejét, gerincét alkotó sokféle személyiségnek, a feszültségeket legyőző együttesüknek. Az ipari formatervezés, az építészeti kerámia, a nonfiguratív szobrászati és a modern dekoratív művészeti ágazatban egyaránt jelentős eredmények születtek. Eszmei és tárgyi emlékeiket könnyen elsodorja a múló idő, - ha a rejtettebb részleteket nem becsüljük eléggé, nem ismerjük el, például díjazásokkal is. Borsódy László személyiségét, értékteremtő képességeit személyesen is megismerhettem, 1967-től 1979-ig rendszeresen részt vett a közös szakmai bemutatókon, a meghatározó jelentőségű szimpozionokon (Siklós, Kecskemét), csoportos kiállításokon. 1973-2016 között önálló kiállításokon mutatta be legújabb műveit. Már a főiskolai képzés során kialakult érdeklődésének köszönhetően, a lehetőségek határáig küzdött az építészeti kerámia megújításáért, majd megmentéséért. A sorozatgyártás reményében készült művei, mint az 1967-ben bemutatott modellje Faenzában, vagy a legutóbbi 2007-ben a budapesti Tövis utcába készült „színes zománcos” munkája, egyaránt erről tanúskodnak. Az ú.n. „díszművek” terén is élt azzal a szabadsággal, amelyet az iparművészet kapott, még a szigorú pártirányítás időszakában. A modern stílusirányzatok igényes és kreatív megoldásai kerültek így a Képcsarnok és az Iparművészeti Vállalat boltjaiból a szerény otthonok polcaira. Gádor István, Csekovszky Árpád szemléletformáló szerepét folytatta így, - még akkor is, ha az egyedi építészeti kerámiáin nyilvánvalóvá tette, a kerámia képzőművészeti indíttatású, szobrászati törekvései sem idegenek tőle. Saját szakmája mellett közös szakmai érdekeket is képviselt, pl. a MAOE elnökségi tagjaként. Szerény visszafogottsággal sosem törekedett személyes dicséretekre, díjazásokra. Mindig színvonalas, korszerű, és egyéni jellegzetességeket képviselő művek alkotására törekedett. Ezen időszakot, felemelkedő kerámiaművészetünket, valamint Szentendre városának mentori szerepét is jól demonstrálják köztári, közgyűjteményekben őrzött, és remélhetően a magángyűjteményekben is tovább élő művei.
vissza



Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész
Kossuth-díjas, A Nemzet Művésze
(2017)

Felidézem ötven évvel ezelőtti be-betéréseinket a szentendrei kerámia üzembe megcsodálni elhivatottságszerű energiáit, melyekkel szürke feladatait színessé és így más, magasabb szintre varázsolta. De ki kellett, és ki is nőtt ebből a közegből. Hatalmas és emlékezetes, nem csak méreteivel kiemelkedő domborművet készített az Ibusz Székházba 1968-ban; azután az Ózdi Kohászati Művek (1977) ebédlőjében látható tükörbetétes önmagunkat naponta szembenézésre sarkalló plasztikai ötlete bűvölt el, ezután a szentendrei Ferences Gimnáziumot gazdagító, archaizáló Szent Lászlója (1986) született meg, mostanában pedig a Szent Ferencet védelmező ezer falevél erdőzsongása kíséri az errejárót. (Törökvészi úti templom falifülke dombormű, 2007). Eközben már egyre inkább találkozni autonóm indíttatású gömbszerűségeivel, úgy nevezett „kis plasztikáival”. E munkálkodását kiegészítendő gyakorlati kutatásokat folytat, minek eredményét hasonló érdeklődésű pár kollégájával a „Vonal”(1981) vagy a „Kettőspont” (1995) című bemutatkozások után a közelmúltban a szentendrei Péter-Pál Galériában rendezett egyéni kiállításán (2016) tárta a közönség elé.
vissza



Feledy Balázs
Budapestért-díjjal kitüntetett művészeti író, művészetkritikus
(2022)

Borsódy László szorosan vett keramikus tervezői munkássága minőségét sokan és alaposan értékelték. Most azt kell hangsúlyoznunk, hogy az évtizedek során olyan elsőrangú formakultúrát teremtett, mind síkművészeti (murális), mind pedig térplasztikai területen, amely folyamatosan korát megelőzve jelzett jövőbeli trendeket, és ezzel együtt egész munkássága pozitív életszemléletet és minőséget sugall. Alapformákra építkezett, a gömb, a hasított gömb, a félgömb, ezek struktúrája igen személyes, innovatív eredményeket hozott. Sajátos panteizmus lengi át műveit, erős organikus komponáltság, mindig távol tartva magát öncélú díszítettségektől, inkább a puritanizmus, a „minimal art” felé haladva. Sosem a dekorativitás, hanem a szerves szellemiség kitapintása volt fontos számára. Anyagkísérletei szervesültek a különös térszervező funkcióknak is eleget tévő plasztikáiba. Különböző szellemiségű murális munkái, melyek munkásságában több, mint öt évtizede (!) vannak jelen folyamatosan, az adott architektúrához igazodó, progresszív matéria-alkalmazó és térszervező szemlélettel párosultak. Máig legendás műve a budapesti IBUSZ-székházban 1968-ban (!) megvalósult (1990-ben lebontott) 2,4 méter x 12 méteres „Éjszakai repülés” című műve, amely egy személyes rendszerszemléletű mű, távol minden száraz geometrikus építkezéstől. Szakrális célzatú műveiben is külön feltűnik közhelyeket mindig elkerülő koncepciója, szemlélete. Egész szakmai élete Szentendréhez kötődik, és szinte az egyetlen ott élő, ebben a közegben alkotó keramikus, aki folyamatosan képes volt együtt lélegezni a mindig korszellemet is képviselő szentendrei képzőművészeti jelenségekkel. Borsódy László Szentendre város Pro Urbe-díjasa, 2021-ben elnyerte a szakma patinás díját, a Gádor-díjat. Bibliográfiája kivételes. Igen ritka, hogy valakinek a munkássága értékeit művésztársai és a szakirodalmat publikáló recenzensek, kritikusok, művészettörténészek egyaránt magasra értékeljék, ám Borsódy László esetében erről van szó, mint az kifejeződik a vele kapcsolatos megnyilvánulásokból. Művészeti közéleti és művészi munkássága egyedülálló, és több jubileumi évfordulót is ünnepelhetünk 2023-ban: a művész betölti 85. életévét; éppen 60 esztendeje lesz, hogy megszerezte diplomáját a Magyar Iparművészeti Főiskolán; 50 éve, hogy megrendezte első egyéni kiállításait; 45 éve, hogy egyik alapítója volt a három évtizeden át működő kitűnő szentendrei Péter-Pál Galériának, továbbá vezetői feladatoknak tett eleget a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségében és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületében.
vissza



Geszler Mária
Munkácsy- és Kossuth-díjas keramikusművész, az MMA rendes tagja
(2021)

Borsódy László felettem járt az Iparművészeti Főiskolán, és tanuló éveim alatt gyakorlaton dolgoztam közelében a Szentendrei Kerámiaüzemben. Így ismerem lelkiismeretes, tiszta forma-világát, mely teljesen új volt a 70-es években, kitűnő anyagismeretét, melyet legjobban nagy méretű muráliáiban kamatoztatott. Csendes, visszahúzódó természete lehet az oka, hogy a megérdemelt elismerésekből kevés jutott neki.
vissza



Lehoczky János
Magyar Művészetért- és Ferenczy Noémi-díjas ötvös, kovács iparművész
(2019)

Borsódy László munkássága a diplomaszerzést követően Szentendrén teljesedett ki, amit lakóhelyéül választott. Itt vált a helyi művészközösség meghatározó, tisztelt és megbecsült tagjává, és lett a Péter-Pál Galéria egyik alapítója, elnöke, majd művészeti vezetője. (Ez volt az ország első iparművészeti galériája, amit az alkotó egyesületi tagok hoztak létre és tartottak fenn.) Mint autonóm alkotóművész a magyar kerámiatörténet felívelő – 1980-as és 90-es években zajló – korszakában jelentős és megkerülhetetlen helyet foglal el, amit a „Vonal”, és a „Kettőspont” korszakos jelentőségű kiállítások máig hatóan igazolnak. Egyedi, letisztult, de organikus formanyelve megelőzte a hazai kerámiaművészeti tendenciákat.
vissza



Lőrincz Győző
Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész
(2017)

Borsódy László keramikusművész diplomavédése óta aktív és jelentős résztvevője a magyar iparművészetnek. Következetes és magas színvonalú munkássága, pályája kezdetétől, a jelenkori magyar kerámia művészet progresszív és előremutató alkotói közé sorolja. Tagja volt az 1969-ben Siklóson rendezett első magyar kerámiaművészeti szimpóziumnak, amely elindította a magyar kerámiaművészet megújulási folyamatát. Szentendrére költözésével feleségével, Urbán Teréz keramikusművésszel együtt évtizedek óta jelentős alkotóművészeti tevékenységet folytatnak. Borsódy László tervezőművészeti és gyakorlati kivitelezőjeként a kerámiaművészet minden területén alkotott fontos és jelentős műveket, amelyek között kerámia és enteriőr kerámia tárgyakat egyaránt találunk. Indulása óta rendszeres résztvevője a magyar és külföldi kiállításoknak és közben több egyéni kiállítást is rendezett. Művészeti szemlélete és az ahhoz való hűsége olyan példa, amely a legmagasabb rangú alkotói életművek sorában jelöli ki a helyét. Mindeközben a művészeti közéletben is éveken keresztül hasznos és fontos feladatokat vállalt a szakmai fejlődés és fejlesztések érdekében. Borsódy László keramikusművész több mint ötven éves művészeti alkotói munkássága következetes és töretlen ívet rajzol elénk. A mai magyar kerámiaművészetnek egy sajátosan egyéni hangú, példamutatóan magas színvonalú képviselője.
vissza



Minya Mária
Munkácsy Mihály- és Gádor István-díjas keramikusművész
(2022)

Borsódy László Gádor-díjas keramikus iparművész 1963 és 1986 között a szentendrei épületkerámia üzemben dolgozott, épületrekonstrukciós feladatokat látva el: kutakat és cserépkályhákat tervezett és kivitelezett. Az üzemi munkák mellett külső és belső terekbe falburkolatokat, egyedi tárgyakat, tárgycsoportokat készített. A díszítő és használati tárgyak mellett a kerámia anyagának szobrászati és festészeti alkalmazása foglalkoztatta, az ebben rejlő képzőművészeti lehetőségeket elsők között tágította a stúdiókerámia egyik első magyarországi úttörőjeként. Tárgyait magas szintű technikai és esztétikai igényesség és szakmai tudás jellemzi. Munkásságát az építészethez kapcsolódó burkolatok, plasztikák és autonóm művek alkotják. Figurális munkáiban is a kifejező erőt tartja fontosnak, és ezeknél a munkáknál is számos technikát ötvöz, színhasználata egy teljesen egyéni stílust képvisel. Pályája kezdetén geometrikus elemekből építkezett, majd szabad formálású plasztikai munkáit – melyek sok esetben gömbök metszetei voltak – tiszta, matt színekkel erősítette. Ezeken a műveken jut érvényre a „keleti fegyelem” és a pozitív-negatív formák játékosságának egyidejűsége. Művei technikailag is változatosak, legjellemzőbb anyaga az 1000–1250 Celsius fokon égetett samott. Munkásságának sokszínűsége, gazdagsága, eddig alkotott murális munkáinak kiemelkedő jelentősége és a magyar kerámiaművészetben elfoglalt kivételes szerepe elismerését jelzi, hogy szakmánk 2021-ben Gádor-díjat ítélt neki.
vissza



Pázmándi Antal keramikus iparművész
Magyarország Érdemes Művésze
(2018)

Borsódy Lászlóval először 1974-ben kiállítottam együtt, Tatán, egy csoportos kiállításon (Lőricz Győző, Thury Levente, és jómagam részvételével), melynek ötletgazdája Wehner Tibor volt. Ez a nagy visszhangot keltő kiállítás akkor berobbant a hazai iparművész és művészetértő köztudatba, és talán a mai napig érezteti hatását. Alapját képezte egy évtizedeken át tartó szakmai együttműködésnek, ami több emblematikus kiállítás megvalósításában teljesedett ki (pl: „Vonal” kiállítás – 1981; „Kettőspont” kiállítás – 1995; már kibővült formában, meghívott keramikus kollégákkal). Borsódy László számos nagyméretű köztéri munkával beírta magát az ország művészeti térképére. Szakmai aktivitása meghatározó és iránymutató volt egy olyan korszakban, ami talán kevéssé kedvezett az ő zártabb, de tiszta, következetes művészetetikai irányultságának. Egyházi megrendelésre készült jelentős művei a hitében mindvégig kitartó ember világlátását sugározzák. Közösségmentő és -építő szerepvállalása a rendszerváltás idején a szakma megújuló továbbélését segítette. (MAOE elnökségének tagja, Szentendrei Iparművészeti Péter-Pál Galéria elnöke stb.)

vissza



P. Benkő Ilona
Munkácsy Mihály-díjas keramikusművész,
Magyarország Érdemes Művésze
(2020)

Borsódy László, aki 1963-ban végezte el az Iparművészeti Főiskolát Borsos Miklós és Csekovszky Árpád tanítványaként, évtizedek óta gazdagítja Szentendre művészeti életét. Az első években mint tervező és kivitelező dolgozott a Szentendrei Épületkerámia Üzemben. Napi munkája mellet saját műtermében egyedi munkákat is készített. Rendszeresen részt vett a közös kerámia kiállításokon is. Sokrétű, változatos alkotásai méltóvá teszik az elismerésre.
vissza



Schrammel Imre
Munkácsy-, Kossuth- és Prima Primissima-díjas keramikus, a Nemzet Művésze, az MMA rendes tagja
(2020)

Szíves figyelmükbe ajánlom Borsódy László keramikusművész munkásságát. Ő a magyar kerámiaművészet jeles alakja 1963 óta. Együtt dolgoztam vele 1969-ben a Siklósi Szimpozionon, ahol nagyon karakteres munkákkal jelentkezett. Később még további nemzetközi szimpozionokra kapott meghívást, 1973-ban Dzintariba, 1978-ban Römhildbe. Minden hazai seregszemlén szerepelt színvonalas munkákkal.
vissza



Smetana Ágnes
Ferenczy Noémi-díjas üvegművész
(2019)

Borsódy László kerámiaművész kiemelkedő és egyben meghatározó alakja a szentendrei művészeti életnek. 1988-ban egyik alapítója, majd elnöke is volt a Péter-Pál Galériának, mely 30 éven át működött. Tevékenyen részt vett a kiállítások szervezésében, rendezésében és tette lehetővé a kortárs iparművészek bemutatkozását külföldön. Ma is aktív résztvevője a szentendrei művészeti életnek. Példaadó számunkra szakmai alázatossága és embersége. Sajátos, gazdag életművet épített az utókor számára, melyben egyedülállóan felismerhető.

vissza



Wehner Tibor
művészettörténész
(2018)

Az 1938-ban született Borsódy László keramikusművész 1963-ban kapott diplomát – az iskolateremtő Borsos Miklós szobrász- és Csekovszky Árpád keramikusművész tanítványaként – a Magyar Iparművészeti Főiskolán, majd Szentendrén letelepedve napjainkig a magyar művészet aktív résztvevőjeként, a hagyományos terminológiával iparművészetnek, s annak kerámia-ágazatának nevezett terület alkotójaként, keramikus-szobrászművészként dolgozik. Az immár öt és fél évtizedes, töretlen alkotóút során húsz évig iparművésztervezőként tevékenykedett a Szentendrei Épületkerámiai Üzem vezetőjeként, tevékeny résztvevő volt a nemzetközi és magyar alkotótelepi- és szimpózion-mozgalomban, alapítója és aktív tagja, majd elnöke volt a szentendrei Péter-Pál Galéria Egyesületnek, számos önálló tárlattal mutatkozott be idehaza és külföldön, alkotásaival rendszeres szereplője volt az országos kiállításoknak és biennáléknak, megbízásra kutakat, cserépkályhákat, térelválasztókat, falburkolatokat, épületplasztikákat tervezett és kivitelezett, és mindeközben jelentős kerámia-kisplasztikai műegyüttest alkotott. Ez a rövid, vázlatos, összefoglaló életmű-leltár azt reprezentálja, hogy Borsódy László művészi tevékenysége komplex és sokrétű, sokágú: az alkalmazott és az autonóm ágazatokat, területeket is felölelő, a XX-XXI. századi magyar művészet egészében is figyelemre méltó teljesítmény, s ugyanakkor lokális, Szentendre legújabb kori művészetében is meghatározó jelentőségű munkásság. Mindez szakmai szempontból azért is elismerésre méltó, mert ezt a kizárólagosan esztétikai aspektusokkal jellemezhető életművet egy kulturális-művészeti szempontból nehéz korszakban, a szocialista Magyarország díszletei és kulisszái mögött kellett megalapoznia és kibontakoztatnia, annak a művészeti folyamatnak a részeseként, amikor a kerámiaművészet elszakadt az alkalmazott státustól, és Kovács Margit, Gádor István, Gorka Géza művészetének konzekvenciáival megteremtette önálló létezésmódját. Ebben a folyamatban a magyar kerámia is a szuverén művészeti gondolat hordozójává és tolmácsolójává vált, és e varázslatos matéria és technika adottságait és lehetőségeit kiaknázó metódusaival hangsúlyosan a plasztikai problémák felvetőjeként és beteljesítőjeként lépett fel. Ennek a művészeti áramlatnak a meghatározó művészeként dolgozott és dolgozik napjainkban is Borsódy László, aki a viszonylag kevesebb szabadságot adó, de minden esetben hallatlan mesterségbeli tudással és alázattal megoldott, középületekbe, vagy építészeti közegekbe került, megbízásra készült, az állandóság szándékával elhelyezett munkái (Budapest, Győr, Ózd, Eger, Vác,stb. és kiemelten Szentendre) mellett elsősorban kisplasztikai munkásságával reprezentálta tehetségét és alkotói leleményességét: az elvont organikus-geometrikus nyelvezetű kerámia-szobrokkal a formateremtés kötöttségeivel és szabadságával élő, a letisztult formák, az összefoglaló téri alakzatok költői ihletettségű, finom tükröztetéseit, tárgyiasult képleteit teremtette meg. Ha visszatekintünk erre az öt és fél évtizedes munkásságra, akkor az alkotói elveket, az esztétikai eszményeket mérlegelve hallatlan egységes, stilisztikailag következetes, karakteresen egyéni jellemzőkkel felruházott, jelentős és értékes műegyüttes áll előttünk.
vissza

Minden jog fenntartva!

© BORSÓDY LÁSZLÓ 2020